„Kimentem az osztályból. Senki nem tartóztatott, senki nem kiáltott utánam: "Dagi, Zsírpacni, Víziló” Csönd kísért… Eddig reménykedtem, hogy egyszer mégiscsak zöldágra vergődöm valahogy a hetedik b-vel. Hogy idővel megszoknak, békén hagynak. De ennek most befellegzett… Kiballagtam az iskolaudvarra. Nem akartam hazamenni. Ha lenne barátom, ha Jacek nem tagadott volna meg, biztosan könnyebben viselném el az egészet" – morfondírozik Minkowski regényének rokonszenves gyerekhőse. És csakugyan: a hűtlen barát helyett újakra talál, s közösen élik át iskolásévük nagy kalandját.